Ma két előadást játszottak A sötétben látó tündér szereplői. A délelőtti előadás természetesen energikusabban, lendületesebben sikerült, mint a délutáni. De ez nem csupán a színészek fáradtságának tudható be, hanem a két teljesen különböző gyerekközönségnek is.
A délelőtti előadáson szerényebb számú, csöndesebb közönség volt, akiket könnyebb volt interaktív játékokba vonni, majd a kellő időben leállítani. Az eddigi előadásokhoz hasonlóan ez alkalommal is a szappanbuborékok, a sötétben kirajzolódó erdő és macho Táltosunk aratták a legnagyobb sikert. De óriási kacagás fogadta Jóasszony nagyítótól sokszorosára növekedett száját és fogait, miközben a Málnácskához vezető utat magyarázta Táltosnak és Tökmag királyfinak. Ugyanilyen örömmel fogadták a haragos Törpét. Azazhogy csak a kalapját, mert az alóla kikandikáló, lábujjtól-térdig látszó szerzetet, akkor még aligha lehetett volna megnevezni.
Ehhez képest délután a teltháznál is teltebbre duzzadt a nézőtér. Majdnem fél óra késéssel tudtuk csak elkezdeni az előadást, mert újabb pótszékeket kellett bezsúfolni a legutóbb érkező csoport részére. Közben a leültetett gyerekek egyre türelmetlenebbé és zabolázatlanabbá váltak. Egyikük szájából kipattant a „Kezdődjön!” szikra, és az aztán futótűzként söpört végig valamennyi nebuló torkán. Ugyanez történt a zajongással, kommentálással, kacagással az előadás bizonyos részei alatt. Ilyenkor aztán sem Tündér, sem Táltos, de még a három torka szakadtából üvöltő Sárkány sem tudta túlharsogni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése