2011. április 12., kedd

Azt a csíntalanját!


Ma délelőtt 10 órakor Udvarhelyen is élénk gyerekközönséggel telt meg a nézőtér. Ami a hangoskodást és kommentálást illeti: ők sem voltak szelídebbek a vásárhelyi gyerekeknél. Élénkségük komplex módon befolyásolta a színészek játékát, ugyanakkor az egész előadás kimenetelét. Kifejezetten jól kijöttek az interaktív játékok. Tökmag királyfi gyönge lovának Táltossá változását, Jóasszony „kutyuli-mutyuli” gesztusát, a szappanbuborékokat, és a sötétben kirajzolódó erdő rajzát itt is hangos húúúúúúúúúú-gatással és kacagással díjazták a gyerekek.

De azoknál a jeleneteknél, ahol több szöveg volt, mint játék, érezhetően leült az előadás. Különös, hogy bár Vakond bácsinak mindkét vásárhelyi előadásban óriási sikere volt, itt szinte számba sem vették őt a gyerekek. Az első néhány percben még nevettek rajta, aztán faképnél hagyta őt a figyelmük. Ennek többek között a hiányzó vakondluk lehetett az oka, ami miatt teljesen elveszett, illetve kényszerűen átalakult Vakond bácsi játéka. A színpad bal oldaláról érkezett, de hiába őrizte mind gesztusaiban, mind viselkedésében eredetileg kidolgozott figuráját, nem tudta kiteljesíteni játékát.

Reméljük, a holnapi előadások jobban sikerülnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése